A magyar nyelv és irodalom számomra mindig több volt egyszerű tantárgynál: közel áll hozzám a szövegek világa, a nyelv működése, az értelmezés és az, ahogyan egy-egy gondolatot pontosan meg lehet fogalmazni. Ez az érdeklődés vezetett a tanári pálya felé is.

Hat éve dolgozom pedagógusként. Ez idő alatt sokféle tanulóval találkoztam: olyannal is, akinek csak egy kis rendszerezésre volt szüksége, és olyannal is, akinek először az alapokat kellett megerősítenünk. Számomra éppen ez teszi érdekessé a tanítást: nincs két egyforma diák, ezért nincs egyetlen, mindenkire alkalmazható módszer sem.

Az óráimon arra törekszem, hogy a tananyag ne elszigetelt szabályok és bemagolandó fogalmak sorozata legyen. Fontosnak tartom, hogy a diák értse, mi miért működik úgy, ahogy, tudjon összefüggéseket felismerni, és egyre önállóbban oldjon meg feladatokat. Szeretem a tananyagot átláthatóvá tenni, példákon keresztül megközelíteni, és addig gyakorolni egy-egy területet, amíg az bizonytalanság helyett magabiztossá válik.

A hozzám jelentkező diákoknak elsősorban nyelvtanból, szövegértésből, szövegalkotásból és irodalomból tudok segítséget nyújtani. A közös munka során nem pusztán egy-egy dolgozatra vagy vizsgára szeretnék felkészíteni, hanem olyan tudást és gondolkodásmódot kialakítani, amelyre később is lehet építeni.

Fontos számomra az is, hogy az órákon olyan légkör alakuljon ki, ahol bátran lehet kérdezni és hibázni. Nem probléma, ha valami elsőre nem sikerül: közösen megkeressük azt a magyarázatot vagy módszert, amely a leginkább érthető számodra.

Tanárként számomra az a legjobb visszajelzés, amikor egy diák egy idő után már nem azt mondja, hogy „ezt nem tudom”, hanem azt, hogy „megpróbálom”.